2017. november 23., csütörtök
Nincs olyan, hogy halál
- Nincs olyan, hogy halááááááál, nincs olyan hogy halál.
- Figyelj, ha én most fejlbelőnélek, akkor se lenne halál?
- Pontosabb úgy, nekem nem lesz halál.
Frissítsük akkor most fel, mire jutottunk eddig és most hol tartunk. Ha te sakkozol, akkor az összes bábu te vagy. Ha az egyik bábu lekerül, attól még te te maradsz, csak a bábud esett ki, aki ez után mintha kibújna egy szűk ruhából akár le is születhet, mivel az egyéni tudat nézőpontjából a folytonosság számít csak.
Nézzük a bábu szemszögéből. Közel sem biztos, hogy valóban meghaltál, mert a tudatoddal utána át is ugorhatsz egy párhuzamos valóságba, ahol ébredsz reggel az ágyadban. Észreveszed a halálodat? Biztosan nem, max előjön egy fóbiád. Ha pedig a tudatoddal az időben utazol és nem a térben, akár vissza is térhetsz a múltadba, ahol újrajátszhatod és korrigálhatod életed.
Erős a gyanúm, amikor valaki elveszt egy családtagot, akkor valójában nem őt sajnálja, hanem saját magát, hisz az egy valóság világában csak ő marad, akit sajnálni lehet. Sok valóságban épp az egymásba ragadt és megújulni képtelen emberi kapcsolatok okozzák magát a halált, amit a felek valójában szabadulásként élnek meg. Az egész önsajnálat egy manipulatív hiszti, amivel az egyéni igyekszik energiához jutni mások sajnálatából ahelyett, hogy szembenéznél az új irányaiddal.
Vannak, akik helyén kezelik és a gyászukat, kegyeletüket önmagukban, a szívükben sugározzák. Annak tudatában, hogy az elhunyt milyen ember volt és a szeretet olyan, hogy a halála után segíteni tud, mint ahogy teszed te is vele, ahol a dolog fordítva történt. Úgy is megteheted, hogy a saját valóságodban olyan dolgokat teszel, amik áthatnak a párhuzamos/alóbb világokba.
Valahogy így érdemes erre magasabb dimenzióba rezegve tekinteni. A tanácsom az, olyan helyzetből jöjj el, ami után nem furdal bűntudat. Azaz gondolj előre arra, hogy rendezve legyenek a dolgaid mind anyagilag, mind lelkiismeretileg, hogy ne hagyj itt cserben senkit, aki eddig segített neked.
Mert lehet, hogy a sajnálatnak ilyen értelemben komoly valóságalapja van.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)