A Halál, mint tudati utazás

Az ember megszületik egy látszólag 3 dimenziós valóságban, fizikai testben és az Anyagban él. Eszébe nem jutna hosszú életű lényeknek olyasmi, hogy a halált kutassák. Az ember azonban nem hosszú életű lény. Vagyis ezen a bolygón sokkal sűrűbb esemény a halál, mint máshol. Úgy is lehetne mondani, mindannapos dolog. Azért háborúzik az ember olyan sokat, mert az élet olyan rövid, hogy annak kiélése fontosabb egyeseknek, mint mások élete.

Ha Te egy darab 3 dimenziós valóságban élsz, az azért van, mert a tudatod mindig csak egy valóságot tud kezelni. Közben lehet, hogy számos párhuzamos valóság létezik és Te azokban is ott vagy. Ám a hétköznapi tudattal ez nehezen érthető, ezért inkább nem kockáztatsz és maradsz a saját világodban. A gond az, eddigi meglátásaim szerint nem veszed észre a tudati utazást, mert:

- az agyad továbbra is vetíti neked a Külvilágot
- ami mindig egy darab adott 3D-s tér környezet
- a tudatod mindig csak egy valóságot kezel, ezért csak a jelen életed emlékei állnak rendelkezésre
- az előző életekkel nem tudsz mit kezdeni csak akkor, ha a rációval megértetted az értelmezési környezetet
- így a halál (Neked) egy észrevehetetlen folyamattá válik, mert nem veszed észre a tudatugrást

A felemelkedés során egyre inkább olyan lényekkel találkozol, akik egyre közelebb állnak az Egységhez. Ők nagyon nem fogják érteni az elkülönülős attitüdöt, meg azt, hogy ha valami a Tiéd, azt miért nem osztod meg a többiekkel? Főleg hogy Neked abból sok van, a többieknek meg kevés. Ugyanis nem ismerik a világodat, sem azok mélyebb összefüggéseit. Mindenki a saját világából, a saját nézőpontjából indul ki és csak kevesen képesek a másik iránti empátiára. Ahogy haladsz felfelé, úgy válik a magántulajdon egyre érthetetlenebbé.

A magántulajdon szóban benne van az, hogy 'magán'. Ez az egyes embert jelenti. Vagyis ha Te egyes emberben gondolkodsz és mész egyre följebb az Egység felé, a fönti világ szemszögéből Magad vagy a Gonosz! Ezért inkább javasolt a felfelé haladás helyett inkább a párhuzamos világok felé koncentrálni, mert úgy mindenki sokkal jobban jár. A fehér ember világát más felfogásban lehet isteni szintű valóságként értelmezni, ugyanis ahol minden ember egy külön világ (másiktól független autonom lény), ott minden ember istennek tekinthető. Hogy milyen világban, azt mindenki döntse el maga, ha körbenéz.