A Tudomány

A tudomány önmagát zárja (amúgy érthető) keretek közé azzal, hogy nem hajlandó semmit elfogadni, ha az nincs bizonyítva. A szellemi világ lényei (akik ugye így nincsenek) azonban nem hajlandók semmit bizonyítani, mert azon az állásponton vannak, hogy az ilyesmi mindenki magánügye. Ezért is hívják ezotériának azt az irányt, ami ezzel foglalkozik.

Bármelyik tudós, aki templomba jár, szembetalálkozhat azzal a dilemmával, hogy akkor most melyik arca az igazi? Aki hisz, vagy aki csak akkor, ha az bizonyítva van. Felmerül a kérdés, hogy akkor miért jár templomba, hisz a pap se bizonyított semmit azzal kapcsolatban, amiről beszél. A világ úgy működik, hogy 'amit hiszel, Neked az van'. Tehát csecsemőkorodban kaptál egy spirituális beavatást, ahol nem állt módodban kifejezni erről a személyes véleményedet és azóta keresztény embernek vagy nevezhető. Ez egy zárt tudatzóna, ahol van egy hivatalos vélemény, ami az uralkodó, olyan, mint egy belső spirituális hálózat (intranet). A határvonalán vannak azok, akiket bár megkereszteltek, nem járnak templomba és nem is élnek vallásos életet, meg azok, akik nincsenek megkeresztelve, ám ezen a területen élnek. Ilyen vagyok Én is.

Tehát a tudós csak akkor fogad el bármit, ha az bizonyítást nyer. Nehéz úgy kitágítani a tudomány határait, hogy az számára érthető és komplex módon, összefüggéseiben legyen tálalva úgy, hogy az ember a semmiből jön vele elő. Ha nem így tenné, menet közben szétszednék, amikor még nem álltak össze a dolgok egy érthető egésszé. Azaz a tudomány világában jobb addig kussolni, amíg ki nem jössz a letesztelt, dobozos verzióval.

A tudománynak vannak szakterületei, ilyenek foglalkoznak az álmokkal is. Az álmok már az a zóna, ahol mindjárt az első dolgot bizonyíthatjuk: létezik olyan, hogy harmadik szem! Bizonyítást is nyert, hisz ha alszol, akkor sincsenek nyitva a szemeid, mégis látsz. Ahhoz, hogy ebben továbblépjünk, kölcsönös tolerancia és rugalmasság kell minden érintett fél részéről, hisz kész tények vannak a szemünk előtt, mégis tagadunk olyan dolgokat, amikről amúgy tudmásunk van.

A belső spirituális hálózatra a bizonyíték az UFO-észlelések, amikről mindenki tudja, hogy valós dolgokon alapszanak, mégis tök nyugodtan mennek haza az emberek és egyáltalán nem foglalkoznak a kérdéssel. Vajon miért? Elgondolkozott ezen valaki? Vajon miért ülnek az emberek nyugodtan és nézik végig, ahogy tönkremegy a világuk? Mert létezik egy hatalom, mely meghatározott érdekek szerint mozgatja ezt a hálózatot és azon belül is a közvéleményt, meg a közhangulatot. Addig ugye, amíg nincs bizonyítva ennek a tudathálózatnak a létezése, addig erről csak a meghibbant ezosok beszélnek. A tudomány pedig hallgat, csak magánszemélyek érnek el kimagasló eredményeket, amik nem jutnak el az emberekhez.

A tudományos megközelítés azért jó dolog, mert igyekszik objektív lencsén át értelmezni a valóságot. Ám hiányzik egy láncszem, ami talán ez a téma, amire ez a kutatómunka épül ahhoz, hogy magasabb szinten tudja betölteni hivatását. Ehhez el kellene rugaszkodni a tudományos élet meghatározó embereinek a hatalomjátékaitól és közelíteni a figyelemfókuszt a Lényegre. Ami az, hogy megtudjuk olyan dolgokat a világról, amiknek nem ismerete erősen beszűkíti az életlehetőségeinket egy olyan zárt világba, amit realitásnak nevezünk.

Megjegyzem a tudomány problémái közül az egyik az, hogy csak akkor volt hajlandó elfogadni azt a tényt, hogy a denevérek látnak a sötétben, amikor feltalálták az ultrahangot. Ez a denevéreket addig sem zavarta.