Eddigi megfigyeléseim szerint a valóságok a következőképp állnak fel. Eltérő tudatszinten eltérő emberek vetítik ugyanazt a környezetet. Mivel egy világot csak egy ember vetíthet, ám a vetítések összeállnak egy Közös Valóságba, elmondható, hogy léteznek közösségek, melyek ugyanazt a Környezetet vetítik. Vagyis létrejönnek teljesen egyforma valóságok, ahol a különbségek nem jelentősek. A halálesettel semmi más nem történik, mint egyszerűen átugrik a tudatod a következő pontosan olyan (kis különbséggel) valóságba, mint ahonnan eljöttél. Így haladunk párhuzamosan.
Akiket Ti angyaloknak ismertek, szerintem olyan lények, akik a Felső Tartományokban születnek. Mivel az nem fizikai tartomány, ezek a lények többnyire vágyálmokból keletkeznek és Álomvilágokban élnek. Vagyis más szóval a Spirituális Valóság lakói. A fizikai valóság világaiból azonban egyre többen kezdték megidézni ezeket a lényeket, akik viszont elkezdték emiatt szép lassan a fizikai tartományban érzékelni Magukat. A fizikai tartományban csak emberként tudnak megjelenni (állatként is, ám annak jelen esetben sok értelme nincs), általában kevés üzleti érzékkel és elég nagy spirituális erővel megáldva. Az alkalmazkodás során sokan elvesztették az egoval szembeni egyenlőségcsatájukat és talán tól jól is alkalmazkodtak az üzleti világhoz, csak épp a szellemiségük maradt egy rendkívül fejletlen szinten. Ez is okozza ma a világban a fő bajt.
Sűrű halálokkal el lehet jutni a szinthatárra (mind fölfelé, mind lefelé) és akkor át lehet lépni egy másik szintre, ahol több az álom és kevesebb a realitás, vagy épp pont fordítva. Aki elmondja magáról, hogy emelkedik és a fizikai világban született, annak a Földi Mennyországban (ami egy ilyen szint az állandó tudati utazások miatt) találkoznia kell az alászálló Önmagával, aki viszont Realitás Szimulációnak nevezheti ugyanazt a világot. Ami valójában egy álomvilág (ezért menny), ám fizikai tartománya van (földi).
